Negyven év – egy emberöltő, tele emlékekkel, történetekkel és barátságokkal. A találkozás pillanata olyan volt, mintha nem is telt volna el ennyi idő: az ismerős arcok, a mosolyok és az örömteli ölelések mind azt bizonyították, hogy az évek csak számok, a lélek ugyanaz marad. Beszélgetések indultak el ott, ahol évekkel ezelőtt abbamaradtak. A régi iskolai anekdoták ugyanolyan vidámak voltak, mint régen, és a tanáraink is visszaemlékeztek a velünk eltöltött időkre. A vacsora mellett régi fényképek kerültek elő, mindenki felidézte, milyen álmokkal indult el az életbe. És most, negyven év távlatából láttuk, hogy mindenkit másfelé sodort az élet, de a kötelék, amelyet annak idején kialakítottunk, változatlanul erős maradt. Kimondhatjuk, hogy ez az osztály közösség maradt, életre szóló barátságokkal.
